MEGJELENT:
Az Irodalom Visszavág, ÚJ FOLYAM, 11. szám, 2002/1 (2002. tavasz–nyár)
Korai
magömlés
Czifrik
Balázs: Hullám, híd, háló
JAK-Kijárat, Jak-füzetek 115., Budapest, 2001.
Kíváncsi volnék, milyen megfontolás vezethette Czifrik Balázs
középiskolai irodalomtanárt arra, hogy első verseskötetének borítóját mosolygó
spermasejtekkel díszítse. Utánanéztem a költőnek a neten, és nicsak, éppen az
IV 1. számában találtam egy
érdekes írást a Köztéri mulatság című antológiáról, melyből fény derül Czifrik
különös vonzódására a hímivarsejtekhez: „Csak úgy fröcsög a sperma verseiből.”
(www.iv.hu/998_KritikRepi.html) Az ott elemzett versek egyébként hiánytalanul
jelen vannak a debütáló kötetben is.
Úgy tűnik, nem sokat fejlődött a fiatalember azóta; legfeljebb a nála beváltnak
képzelt klisék alkalmazása mellett szürkébb lett és unalmasabb, egyszersmind
gyerekesebb. Illusztrálom: „Mert kell egy cica a hátsó ülésre, / tükörből
pillant majd vissza a szeme, / ezerrel zúzok turbóléghűtésre, / hogy sminkje
a bőrülést ne kenje be. // S ha meguntam már a parfümös nunát, / fokhagymás-rostélyos
rágót veszek, / hónalját szalonnával sikálom át, / epilált bőrre törkölyt spriccelek.
// Hiába pityergsz majd, te drága, / hogy a szerelem ugyan mire kell? / Mondom,
te cukor nélküli spárga, / szívem veled többé nem üzletel. // Mert ámíthattál,
hogy te leszel Léda, / legyél drága, én nem tamáskodom, / a kocsimban még rád
gondolok néha, / és áthajtok egy nagy lapát foson.” (Mert kell egy cica)
Talán erre gondolt Keresztury Tibor, amikor „érdes felületeket” emleget
a fülszövegben.
Hát ilyen volna egy mai magyar(tanár) költő. Mély, magvas, korszerű és impulzív.
Sok ilyen szép vers van a vékonysága ellenére is versezetektől hemzsegő JAK-füzetben.
Szellemes megoldást választott a költő! Kötetcímét a három ciklus címéből rakta
össze, így nem csoda, hogy nélkülözi a vonatkoztatható értelmet. Mellesleg további
bravúros megfigyelésként megállapíthatjuk, hogy pl. a Hullám c. ciklusban a
költő hullája helyett vízzel kapcsolatos dolgokkal (is) találkozhatunk, míg
a Híd ciklusban kancával és csődörrel, melyek között nemi híd feszül/ernyed.
(Szerelmes versek? Hát, mondjuk.) A Háló című ciklusba pedig értelemszerűen
azok a zsengék kerültek, amelyek nem fértek bele az első kettőbe.
Ha képesek vagyunk „kiolvasni” a Czifrik-művet, ügyvédért kiáltunk
a könyv vége felé: válasszanak el ettől a családtól! Ugyanis oly mértékben bevon
minket a csaja és az ő együttélésének váladékos mindennapjaiba (sőt még anya,
apa és a többiek is felbukkannak), hogy inkább az aggszűz- vagy lelencgyermek-létet
választanánk Czifrikék helyett. Nem lehetett volna egy szép, rózsaszín, szíves
emlékkönyvet nyitni a fateréknak?
Lehet, hogy nemi identitásomból kifolyólag, de nem lehet nem észrevennem azt
a nyers férfierőt, amit árasztani akar a poéta verseiből, szinte facsarja orromat
az ammóniaként szúró lábszag, a másnapos, savós hónaljverejték illata, a szellentések
vegyifegyver-ropogása; sejthető, hogy Czifrik eszménye a rideg, szikár, bunkó,
magányos kovboj. És e szerep felvétele olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy
a 2001-ben megjelent verseskötet a mai napig meglehetősen visszhangtalan.
Épp ezért én is várakozó álláspontra helyezkednék. Czifrik már kétszer debütált
ugyanúgy. Talán harmadjára túljut az előjátékon.
Bár a költő már 27 esztendős, ezt a könyvet én mégis korai magömlésnek minősíteném.
Rádai Léna
©
Tomkiss Tamás
© www.tomkiss.hu
