MEGJELENT:
Vár Ucca Műhely, 2004/3.

A Nirvanán túl

Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb. Kurt Cobain életrajza
Cartaphilus, Budapest, 2003.

2004 áprilisában, Kurt Cobain amerikai rockzenész, zene- és dalszerző, költő és képzőművész, a Nirvana zenekar alapítója, gitárosa és énekese halálának 10. évfordulóján emlékezett a világ (erre fogékony része) a ’90-es évek elejének rockzenei forradalmára.
Némileg erre az alkalomra „időzítve" jelent meg Charles R. Cross amerikai rockújságíró „teljességre" törekvő életrajzi monográfiájának magyar kiadása 2003 végén. A könyv – számos kontár munkától eltérően – komoly szakmai és üzleti sikert ért el 2001-es megjelenése óta Amerikában és az angolszász területeken, így nem volt rossz választás a sok közül éppen ezt lefordítani magyarra. A legújabb hírek szerint ez a munka lesz az alapja a készülő, Kurt Cobain életét feldolgozó hollywoodi, tehát várhatóan kellőképpen ízléstelen és szirupos mozifilmnek.
Kurt Cobain mára éppoly legendás alakjává vált a nemzetközi rockzenének, mint Jim Morrison, Janis Joplin, Jimi Hendrix, Sid Vicious vagy éppen Elvis Presley és John Lennon. 27 éves volt, amikor súlyos kábítószer-problémái és vélhetőleg ezzel összefüggésben lévő gyomorpanaszai, valamint komoly depressziója, a sikert és nyilvánosságot nagyon nehezen kezelő természete miatt, többszöri sikertelen öngyilkossági kísérlete után egy Remington típusú lőfegyverrel seattle-i otthonában (a szó szoros értelmében) szétlőtte saját fejét.
Sokan, sokszor, sokféleképpen próbálták magyarázni, megfejteni Cobain és zenekara, a Nirvana hallatlan sikerének és hatásának titkát. Annyi bizonyos, és nyilván a legenda is innen gyökerezik, hogy a Nirvana 1991-ben, a pop- és rockzene általános válsága közepette egyetlen hét alatt letaszította az amerikai slágerlisták éléről Michael Jacksont és Madonnát, és hosszú hónapokra egyeduralkodóvá vált a könnyű műfaj akkori elsődleges reprezentatív tévécsatornáján, az MTV-n (Music Televison). Egyszerű alapokból álló, néhány akkordos, punk, hardcore, hardrock és heavy metal elemeket egyaránt tartalmazó, Led Zeppelines lassú részeket Sex Pistolsos gyorsakkal váltogató slágerük, a Smells Like Teen Spirit egy csapásra egy egész nemzedék, az amerikai és európai tinédzserek himnuszává vált. A nagylemez, amely a számot tartalmazza, a Nevermind (az anglicizmus többek között kb. annyit jelent, „ne törodj vele") rövid idő alatt minden idők egyik legtöbb példányban eladott hanghordozója lett (több, mint 10 millió példány), és már a Nirvana életében úgy beszéltek róla, hogy kivívta magának a helyet a legnagyobb rockzenei klasszikusok között. A lemez szinte minden dala sikert ért el, a Come as You Are, a Lithium vagy az In Bloom című számok egytől-egyig vezették az amerikai slágerlistát. A '90-es évek csalódott, értékvesztett fiataljai egyfajta himnuszokként azonosították ezeket a dalokat, és a rockzene, illetve zeneipar ettől kezdve forradalmi változásokon ment keresztül. Az eddig háttérbe szorult, ún. alternatív és underground rockzenei műfajok visszafordíthatatlanul belekerültek a zenei élet és piac fősodrába.
A Nirvana Seattle-ből, az USA északnyugati partvidékéről, ebből a ködös ipari központból indult, és egyáltalán nem számított fehér hollónak zenei másságában. Egész mozgalom bontakozott ki a '90-es évek elejének zenei kiábrándultságából kinövő rockforradalomból Seattle-ben, méghozzá olyan reprezentatív, s a Nirvana sikere folytán szintén világszerte meg- és elismert előadókkal, mint a Pearl Jam, az Alice in Chains vagy a Soundgarden. A szaksajtó pszichedelikus rocknak, alternatív punkrocknak, vagy a legelterjedtebb kifejezéssel élve grunge-nak nevezte el az új stílust, vagy inkább életérzést.
Mégsem lehet azonban egyértelmű hasonlóságot tételezni az említett zenekarok zenéje között. Míg pl. a Nirvana egy elsöprő erejű punkbandaként is aposztrofálható, addig a Pearl Jam kifejezetten jazzes és bluesos zenei igénnyel fellépő populáris rockot játszik, a Soundgarden pedig a heavy metal különböző progresszív irányzataiból kiinduló, szintén nagyon igényes zeneiséggel robbant be a köztudatba. A közös vonás, mint már utaltam rá, inkább az ún. életérzésből, s mindenekelőtt a dalszövegek világából, korszerűségébol, iróniájából, költőiségéből mutatható ki. S legfőképp a Nirvana volt az a zenekar, amelynek dalszövegei – énekese-szerzője szuggesztív személyiségével megtámogatva – elementáris hatást értek el. A rockszakma már életében úgy beszélt Cobainről, mint minden idők egyik legtehetségesebb dalszövegírójáról.
Kurt Cobain zsenikultusza ellentmondásos személyiségéből éppúgy táplálkozott, mint zajos botrányaiból. Hihetetlen népszerűségének köszönhetően a sajtó kiemelt céltáblájává vált minden megmozdulása, és éppen a sajtó, a média világa volt az, amely a legkomplexebb módon befolyásolta rövid életét. Egyszerre használta és gyűlölte az újságírókat, legtöbb eredményéért és legtöbb szenvedéséért egyaránt őket tette felelőssé. Nagyon tudatos tervszerűség ismerhető fel Cobain karrierjében, amelynek elsődleges építőeszköze a média manipulálása, kihasználása volt. A tervezés azonban nem számolhatott az ellenhatásokkal, az intim szférába való gátlástalan behatolással. A kettős identitás, a sikerre szomjazó művészlélek és a végletekig kritikus és önkritikus punklázadás ingere hamar egy önpusztító-önemésztő folyamat indikátora lett.
Hogy magáról a könyvről is szó essék: Cross klasszikus monográfiát szándékozott írni, hihetetlen kutatómunkával, az objektív tények precíz feltárásával és tervszerű közreadásával, ám igen-igen áthatva a szubjektív értelmezésekkel, melyek mozgatója nyilvánvalóan a nagyfokú tisztelet és elismerés. Mély empátiával viszonyul Cobainhez, a legnegatívabb tettek mögött is az áldozatot, a szenvedő embert látja. A könyv hűen ábrázolja a rockzenei világ csillogása mögött megbújó mocskot, az emberi gyengeség és rosszindulat megannyi aspektusát, a kiüresedett és hazug, végső soron kizárólag a pénz által mozgatott amerikai álmot. Ugyanakkor sikerül megmutatnia, hogy az erős egyéniség milyen súllyal van jelen egy-egy karrier elindulásának lehetőségénél – a műanyag, kreált sztárocskák sohasem érhetnek el ehhez fogható, tartós hatást; ugyanakkor egyetlen valódi tehetség sem érheti el céljait anélkül, hogy erőn felüli marketingstratégiát és imidzsreprezentációt fejtene ki. Ehhez nagyfokú helyzetfelismerő-képesség, önbizalom, agresszió, exhibicionista gátlástalanság is szükségeltetik a művészeten túl.
A rockzene, a grunge, a Nirvana, az amerikai valóság és mese iránt érdeklődők számára egy olvasmányos, jó stílusban megírt könyvként fontos forrásmunka lehet Cross kötete. Főhőse, Kurt Cobain nem idealizált mesefigura, hanem hús és vér, ellentmondásos, esendő és elesett ember.
Kurt Cobain mottója az volt, ezt írta agyvelejével lefröcskölt búcsúlevelében is, hogy jobb kiégni, mint megfakulni. Számára 27 év elegendő volt, hogy mindent elmondjon, amit akar, s ezt bárki meghallgathatja a Nirvana négy lemezén, vagy a halála után megjelent további három (üzleti vállalkozásként kezelhető) posztumusz albumon.

Tomkiss Tamás

Tomkiss Tamás (1974, Szolnok) Budapest. Könyvei: Alt Control Del (versek, 1998); Március 14 (regény, 2002). www.tomkiss.hu

EGY ÖSSZEFOGALÓ ÍRÁS COBAINRŐL ÉS A NIRVANÁRÓL: Tomkiss Tamás: A halál kaszája – Smells Like Mortal Spirit (Aranyélet Kurt Cobain [1967–1994] halála után) (2008)

© Tomkiss Tamás
© www.tomkiss.hu