MEGJELENT:
Marie Claire, 2008/12., December

Tomkiss Tamás
Lánymese

Élt egyszer egy szegény ember, volt annak egy gyönyörű, de nagyszájú, akaratos, házsártos, dologtalan leánya. Bizony a napra lehetett nézni, de erre a lányra nem, ám naphosszat csak heverészett, pletykálkodott és a kenyeret pusztította, családját pedig válogatott módszerekkel lelkileg terrorizálta. A szegény ember sokat szenvedett, nem akadt kérője egy sem az ilyen teremtésnek, aki volt, azt is elmarta a lány.
Egyszer aztán felmondták az ember idegei a szolgálatot.
– Lányom – mondta neki –, ez így tovább nem mehet, nem tudlak már eltartani. Rossz természeted miatt alkoholista és nikotinfüggő lettem, kell a pénz, az idegrendszerem romokban, az aljas depresszió rágja a lelkemet, politikailag is szélsőségekben kezdtem el gondolkodni. Nincs mese, menned kell a háztól.
Rítt nagyon a lány, a szobornak is megszakadt volna szíve, de a szegény ember akkorra már mélyen a pálinkásüveg fenekére nézett, ostornyéllel támogatta gyermeke gyorsabb elhatározását.
A leány fogta hát batyuját, és elindult világgá. Dacosan gondolta: majd megmutatom én az egész világnak, hogy különb lány nálam nem létezik, olyan karriert csinálok!
Ment hosszan az országúton, alig győzte elhajtani válogatott szitkokkal az olcsó örömökre vágyó vándorokat magától. Végül egy igen díszes hintó állt meg mellette, melyben maga a főispán utazott. Megtetszett nagyon az úrnak a szemrevaló lány, belső tulajdonságai e pillanatban nem nagyon érdekelték. Megszólította:
– Hová tartasz, leányom?
– Kegyelmes uram, én bizony egy elvarázsolt herceglány vagyok, ki addig vándorol, amíg nem talál egy olyan nemesembert, akinek minden kívánságát teljesítheti.
– No hiszen, akkor nem kell tovább járnod. Elviszlek magammal a kastélyomba.
Megörült nagyon a lány, mert mindig is érezte, hogy a politika az ő igazi világa.
A kastélyban aztán tejben-vajban megfürösztötték, aranyos-gyémántos ruhába öltöztették. Néhány éj múltán a főispán nagy megelégedettségében feleségül kérte. A hetedhét határra szóló lakodalomba mindenkit meghívtak, kivéve a lány családját.
Az ifjú feleség végre önmagát adhatta, el is vitte hamarosan a főispánt az infarktus.
A nagyszabású temetésen maga a király is megjelent kíséretével. Rögtön felfigyelt a friss özvegy ragyogó szépségére, a szemében csillogó értelemre, amelyet még a gyász terhe sem homályosíthatott el.
Nagy bánat volt a király szívében, mert már hét feleséget elfogyasztott Európa vezető uralkodóházaiból, de egyik sem tudta megajándékozni egészséges utóddal. Kivárta a gyászév leteltét, s máris küldte követét az özvegyhez.
Alig vendégeskedett pár napot és éjjelt a szép özvegyasszony a királynál, kihirdették a lagzi időpontját. Még az újdonsült királyné családját is meghívták, olyan nagy volt a boldogság.
A királyné megszülte a trónörököst, közben a király meghalt szívinfarktusban.
A királyné maga irányította az országot. Ahogy elmélyült a nagypolitika kifinomult világában, a legmagasabb értelem legfelsőbb köreiben, tolerancia és segítő szándék uralta el lelkét, a megértés és meghallgatás, a figyelem és a részvét, a munkálkodás és jótett vágya töltötte be minden percét. A köztársaság kikiáltásakor ő lett az első köztársasági elnök.
Még ma is él, ha meg nem halt.

© Tomkiss Tamás
© www.tomkiss.hu

---