tomkiss.hu - Tomkiss Tamás - Versek az Érték és mértékből

Érték és mérték
– verstani példatár –
Budapest: Tankönyvkiadó, 1996.
Szerkesztette: Vilcsek Béla

Utószó*

„kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre
Emberszivekben dúltak lábai.”
V. M.: Elősz.

Magunkkal hoztuk az esőt
orrunk szikrázott, ahogy nyögve
belebújtunk a műszálas göncbe
tiszta és szent anyáink-apáink
levedlett bőrébe – ránk hagyták
és mi feszengve, de büszkén
kiálltunk elétek
nem szégyelltük a foldozott ruha
bűzét és mocskát
ez a mi örökségünk, a juss
hogy élhetünk, hogy megkaptuk
tőletek a kilencvenes éveket
a szabad szellemet, az új Athént
– magatokat láttátok – íme az ifjúságotok
amit hajdan vágytatok

De furcsán néztetek!

Kócos fejeket, karikás szemeket láttatok.
Korán hulló hajunkra nem a múzsa hint csókokat
bennünket vadító hajlatok igéznek
árnyas lugasok helyett csatakos combokról álmodunk

Szippantósok vagyunk
emésztőgödrök, csatornák szennye a mesterünk
Guano da Veronához címezzük az antiverseket
és büszkén lobogtatjuk felétek
– a fiaitok vagyunk
megköszönjük ezt a hosszú és drága iskolát:
Köszönet, köszi, Magyarország.

Ránk nem várnak díjak
nem csodálnak majd
könnyes és átszellemült szemek.
Bennünket görcsös és rángó arcok fogadnak
összeharapott protézisek.

A mi kenyerünk a döbbenet.

Elétek toljuk holnap is
a cinikus és barbár arcokat
itthon vagyunk, köztetek.

Okolunk, vagy okulunk.

Oly nehéz nem tanulni nyelveket